Balassi Bálint

[TIZENKETTŐDIK] DECIMA SECUNDA EJUSDEM GENERIS

az nótája Lucretia énekének

1
Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet
       gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jó szagú rózsákkal,
       sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek
       sokféle madárszókkal.

2
Új rózsakoszorós kegyesek és szüzek
       ifiakkal táncolnak,
Jószavú gyermekek vígan énekelnek,
       mindenek vígan laknak,
Mind menny, föld és vizek, látd-é, úgy tetszenek,
       mintha megújulnának.

3
Sőt még Cupido is mostan feltörlötte
       homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal
       röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván
       kezére szép mátkáját.

4
Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom,
       ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk héában az sok bút,
       légyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk,
       távozzunk bánatunktól!

5
Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi
       inkább ifjú éltünket,
Kiből, azt sem tudjuk, hol és mely órában
       kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk,
       ő mindennel jól tehet.

6
Aggasztaló bánat, búszerző szerelem
       távol légyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyas pohárok
       járjanak miközöttünk,
Mert ez napot Isten örvendetességre
       serkengeti fel nékünk!

7
Marullus poéta azt deákul írta,
       ím, én penig magyarul,
Jó lovam mellett való füven létemben
       fordítám meg deákbúl,
Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal,
       távozván bánatimtúl.