Berzsenyi Dániel

FŐ ÉS SZÍV

Mit? s hát azért epesszem
Éltem tünő tavasszát,
Hogy megvetett az álnok?
Byblis szerént nem olvaszt
Vízzé szerelmem engem:
Nem mossa gyáva könnyel
A férfi arculatját.
Tán hímes Hybla berkén
Egy szál virág mosolyg rám?
S tán Ámor egy leánynak
Képére nyomta csókját?
Nemcsak Chloé fejéről
Folynak le bama fürtök,
Nemcsak Chloé szemében
Villognak égi tegzek!
Menj, menj! szabad vagyok már:
Hálá! kinyílt kalitkám!
Hálá! - de jaj, mi fojt el?
Bús könnyeim buzognak,
Jaj, szívemet nem oltja
A fő hideg tanácsa!
Édes Chloém! szeretlek,
Mint méhek a virágot
S mint a folyót az őzek!

[1800-1804 között]