Berzsenyi Dániel

KAZINCZY FERENCNÉHEZ,

Repdező kényeink rózsát legelésznek
     E tündérkert képein;
S ah, ezek a lelkesb csókkal elenyésznek,
Csak árnyékot adnak az ölelő kéznek,
     S tűnnek a szem könnyein.

Te, kedves Amazon, Kazinczym szép bére!
     Öleled a Múzsákat.
Öleld! a Charisok legszebbik testvére
A Múzsa karján szed a dísz kellemére
     Legigézőbb rózsákat:

Rózsákat, melyek nem a Hórák fürtjein
     Nyílnak és elhervadnak,
Nem a deli termet múló szépségein,
Hanem a lelkeknek édes kötelein
     A Lethéig virítnak.

Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon
     Égi harmóniával!
Eros amaranthja leng majd homlokodon,
S béfed Áon Kegye virágpályáidon
     Elysium bájával.

Vegyítsd Kazinczydnak kevély koronáját
     Szelíd myrtus-ágokkal;
Csókold vissza képén tavassza pompáját,
S zendítsd meg körülte az élet lármáját
     Szerelmes alakokkal.

Úgy folyjon életed, mint híved éneke,
     Édes symphoniákkal;
Takarjon virtusod angyali leplege,
Legyezzen Amathunt ambróziás ege
     Nyájas Etéziákkal.

[1809]