Berzsenyi Dániel

NACÁMHOZ

Beteg szívem tőrbe esett,
     Forrnak minden ereim,
Békességem elenyészett,
     Hervadnak kellemeim.
Nem bír magával kebelem,
Sebeimet nem rejthetem,
     Hullnak néma könnyeim.

Ne légy kemény, édes Nacám!
     Törüld le bús cseppjeit,
S vedd szívedre halvány orcám
     Titkos esdekléseit.
Szakaszd le a kinyílt rózsát,
Míg el nem veszti illatját
     S fodra bíbor díszeit.

A szerelem az Istenség
     Jóltévő lehellete;
Boldog, akiben tisztán ég,
     S rokon lelket lelhete,
Kivel magát vegyítheti,
Lelkét lelkébe öntheti:
     Éden annak élete.

Jövel, te nekem születtél,
     Érzi minden csepp vérem,
Miolta rám tekintettél,
     Nyugalmam nem esmérem;
Benned élek, benned halok,
S hogyha tőled elszakadok,
     A koporsó lesz bérem.

[1800-1804 között]