Berzsenyi Dániel

VENUSHOZ

Oh, szerelmek szép tündére,
     Jövel gerlicéiddel!
Hozz írat szívem sebére,
     S könnyeimet szárítsd el!

Amor tőrei égetnek,
     Lobog minden csepp vérem,
Fájdalmaim eltemetnek,
     Ha tárgyam el nem érem.

Te intézed a szíveket,
     Egymáshoz te forrasztod,
A tüzet jéggé teheted,
     A jeget meggyújthatod;

Oh, olvaszd el Nacám szívét,
     Szívemhez hadd forradjon;
Mosolyítsd rám szép kék szemét,
     Kebledbe hadd ragadjon...

[1800-1804 között]