Csokonai Vitéz Mihály

A feléledt pásztor

Tírzis Laurához

Ott, hol a patakocska nyájas habjaival csereg,
Laurám a csendes vőlgyben a violák közt szendereg.
     Nyílt szájacskája csókolja a szűz liliomokat,
          Szedd fel azokat
          A szép csókokat,
     Szedd fel, csendes szellet,
     S lengvén Laurám mellett,
Súgd meg néki, hogy szám végsőt most lehellett.

Laura Tírzishez

Haldokló pásztor, állj meg! tartóztasd szádon lelkedet;
Tartóztasd, az enyim is csak a tiedtől éledett.
     Én aludtam, s bágyadt hergésed szomorú szele,
          Halállal tele,
          Itt nyögdécsele,
     Ámor rá felűle,
     Mellyemre repűle,
Felcsiklandott szívem mindjárt rád hevűle.