Csokonai Vitéz Mihály

A híres Rácz Sámuel úrhoz

Uram! örvendez a magyar
Haza, hogy a mostani
Aesculap fiait hallja
Magyar hangon szólani;
Hogy görög-módi ruháit
Hippocrates letette
S magyar köntösre váltotta
S már azt is megszerette.
Galenus már Pestet lakja,
Szólván magyar nyelven a',
Hangzik a Dunának mindkét
Partjain Avicenna. -
S mikor a magyarok ekkép
Örömöket kiöntik,
Akkor az úr érdemeit
Szólják s nevét köszöntik.
Zengjed, vizek nagy királya,
Dicséreteit annak,
Ki szájába tiszta magyar
Hangot adott Hofmannak:
Hogy a Beszkédnek felhőket
Megtetéző havassa
Azokat a magyar térre
Visszahangoztathassa.
Különben nem árt azoknak
Semmi időhaladék;
Kivált, ha, amilyen az úr,
Olyan lesz a maradék.
Hullatni fog a magyarság
Örömkönnyek záporát,
Azzal öntözvén egy igaz
Magyar hazafi porát.
Míg magyar lesz, és a magyar
Míg Boerhavot szereti:
Megmarad az úrnak neve,
Megmarad dícséreti,
Én pedig kérem az urat
Kedves hazám képében,
Kinek igaz híve leszek
Éltem egész rendében,
Légyen kedves az úr előtt
Nemzetem dicsősége,
Minden igaz hazafinál
A legnemesebb vég e'.
S tiszteletemnek e csekély
Jelét végye kedvesen;
Nyújtja ezt egy igaz magyar,
Egy hazafi szívesen.
Míg magyar vérrel buzognak
Életere ágai,
Hazájának és az úrnak
Híve lesz Csokonai.