Csokonai Vitéz Mihály

A magyar gavallér

Amott tollászkodik pávaként egy gavar,
     A piacon sűrű porfelleget kavar.
Utána nyíretten lotyogtatja magát
     Egy tarka ruhában fénylő német bagát.
Mindeniknek cifrán csillog ruházatja,
     De magát a magyar dicsőbbnek mutatja.
Dicsőbb a magyarok istenének szente,
     Nagyobb méltóságot ád a magyar mente,
Melynek zőld posztaját ragyogással szántja
     Gazdagon pazérlott arany paszamántja.
Ázsiai veres nadrág fénylik rajta,
     Mutatja, hogy ő is véres magyar fajta.
Arany sarkantyúja peng karcsú csizmáján,
     Hármóniás ütést tész ezüst szablyáján.
Almásszürke csődör lovát táncoltatja,
     Lejtős fordúlással kerengve ugratja.
Tündöklő serénye játszik a szellővel,
     Az arany szerszámra hányja gőgös fővel.
Most büszkén rúgkapál, majd harsogva nyerít,
     Orrán sebes szellőt fúvall és tekerít.
Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg,
     Csótárján az arany Meander tekereg.
Merőn megűl rajta vitéz leventája,
     Nem mozdúl semmije, csak a bokrétája,
Melynek kócsagtollból kötött szála között
     Arany bogláriba a fény megütközött.
Csillámló pirossa nyusztos kalpagjának
     Szégyeníti haját az anglus dámának.
Barna szemöldöke, hollószín bajússza
     Képének pirosló tejét büszkén ússza.
Bársonyszín hajai a széltől suhognak,
     Reátekergődzött szárnyain lobognak.

Ilyen vitézt mutat a magyar gyermeke,
     Ez a szép természet nagyságos remeke.