Csokonai Vitéz Mihály

A múzsához

Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
     Múzsám, zsinatjokban az ország
          S a tudományok eránt ne csüggedj!

Lát'd! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
     A nyári gyanták durrogási
          Szent tetején magosabbra rázzák;

A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
     Te is kevély megnyúgovással
          Bírd magadat, ha sikólt az aljnép.

Lát'd! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
     Megpukkad annál a kajánság,
          És a halál elalél előtte.