Csokonai Vitéz Mihály

A patyolat

Levetkezett kedvesem,
     Már feredni készűl:
Jer Múzsám! majd meglesem,
     Milyen ruha nélkűl.

De látod-é? nem mutatja
     Ő e bokroknak kincsemet,
Őrzi vékony patyolatja
     Gyönyörűségemet.

Mint a napnak tekínteti,
     Mikor a setét felhőkből kivetkezik,
Kiderűl s magát szebben kedvelteti,
     Ha csak vékony ködök fedezik:

Úgy az ő szépségei,
     Melyeket a ruha fedett,
Komor fedelei
     Közűl kifényesedett.

És most csak egy világos
     Ködből súgározik,
Melyből súgára méltóságos
     Fénnyel játszadozik. -

Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel,
     Ne fogd el napomat, kis fellegecske!
Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel
     Szövött is az ázsiai legszebb menyecske.