Csokonai Vitéz Mihály

A semminél több valami

Amint mondják, kijött Patzkó
     Présén egy istória,
Nem jó benne, úgymond Lackó,
     A sok teketória.
Ha semminél több valami,
Csak probatio calami,
     Mind az, ami.

Mért nem fogott hasznosabba,
     Ami volna szükséges,
Nincsen az egész darabba
     Egy vers is idvességes:
Sok vágott nyelvű mátyás itt,
Aki olvassa Mátyásit,
     Csak, csak ásít.

Mind szerelmes és szúrdaló,
     Sok ónfejűt megsérte,
Egy-két icce borra való
     Kár az kegyestől érte;
Jobb vólna addig aludna,
Vagy verset írni ne tudna,
     Ne hazudna. -

Így gúnyolák sok Zoilok
     Érdemidet a porba,
Fel vólt húzva tompa nyilok
     Nyelvek végén egysorba,
Melyeket az esztelenek
Az okosoknak ellenek
     Hegyeztenek.

Én pedig a szebb lelkekkel
     Temelletted kikeltem
És nagy nevednek ezekkel
     Zőld borostyánt szenteltem:
Magam utánad azonba
A parnassusi templomba
     Mentem nyomba.

Verseidről azt ítélem,
     S mások is úgy ítélnek:
Hogy azokba, együtt vélem,
     Vídám lelket szemlélnek;
Maga a "Csók" méltó volna,
Hogy minden szűz rádhajolna,
     Megcsókolna.