Csokonai Vitéz Mihály

A szabadság

Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
     Mely tenálad nagyobb volna,
     Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
     Bíztatsz minket.

Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka:
     Bár arannyal van béfedve,
     Mégsem telik benne kedve.
Bár meg ne kelljen szűkűlni,
Mégis mindég fog készűlni
     Kirepűlni.

Mit ér, mit ér a rabságban
Kínlódni sok gazdagságban?
     Mit ér minden, ha köteled
     Békós lábadon viseled?
Ha a kínos szolgabot vér,
Úgy a pompa, a nemes vér
     S a rang mit ér?

Minden vágy a szabadságra,
Kevés a pénzre s országra;
     Több vágy szabadon pihenni,
     Mint pénz közt gazdag rab lenni:
Kivált egy bőlcs elme mindég,
Egy poetai tüzesség
     Csak ettől ég!