Csokonai Vitéz Mihály

A szerelem tilalma

Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a szerelmet?
     És csak én legyek hideg?
          Hát a szépet
          S a faképet
     Nem külömböztetni meg?

Mért adott ízlést a szemnek,
Kőlcsönös bűbájt a nemnek,
     E világnak bőlcs Ura?
          Hogy szeressük
          S félrevessük? -
     Éj, az ám a ha-ha-ha!

Még az ifjúság szememben
Csillog, és virgonc eremben
     Véremet jól érezem:
          Hát ha ennek
          Lángba mennek
     Zsúrolási,vétkezem?

[Három ember volt, barátom,
Mind a hármáról a fátom,
     Hogy ne éljen, már teve,
          Hókus, Bókus,
          Pellidókus
     Őkegyelmeknek neve.

Ők az ifjaknak tűzéről
És ledér természetéről
     Szűntelen zsorváltanak,
          A világnak,
          Dámaságnak
     Kancsukái voltanak.

Szint' a hatvant érte Hókus,
Hitvesét féltette Bókus,
     És magáról egy se hitt.
          Pellidókus,
          Mint a mókus,
     Játsza önnön farka... csitt!]