Csokonai Vitéz Mihály

A szerelmes szemek

Ah, ne vesd rám két villám szemedet
     Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
     Vádolni a sebhetéssel.

Nem érzed-é, miként zsibong a vak
     Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
     Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.

Én látom azt! - Szácskád rózsájában
     Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
     Küszködik annyi Ámorral!

Kettő pillantásodnak szárnyain
     Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
     Hallod? mint dobog a lába!