Csokonai Vitéz Mihály

Az eltévedt lélek

Ah! hová repűltél,
     Lelkem, s mely felé?
Lilla száján űltél:
     Hol vagy? ott vagy-é?

Annyi sok csókokban,
     Ah, hova levél?
Ott vagy-é? azokban
     Senki meg nem lél.

Látom már; azokb' a
     Bíborokba űlt
S a habzó csókokba
     Torkig elmerűlt.

Ott evez sietve
     A partok felé.
Kis nyilát nevetve
     Nyújtja Ámor bé.

Ennek szálacskáján
     Már a partra ért
S a partok rózsáján
     Nyúgalomra tért.

S tán por-sátoromba
     Már belé se jő:
A paradicsomba,
     Abba alszik ő.

Lágy sohajtozások!
     Melyeken eltűnt,
Míg a csókolások
     Árja meg nem szűnt,

Ah, legyezgessétek,
     Míg ott andalog,
Lengve rengessétek,
     Míg nyúgodni fog.