Csokonai Vitéz Mihály

Az emésztő tűz

Az égető kutyácska
     A zőld mezőt aszalta,
     S alatta Flóra hímes
     Virági haldokoltak;
     Fonnyadtak a ligetnek
     Zőldségi megkonyúlva:
     A főld egész határi
     Alélva bágyadának.

Énbennem is van egy tűz,
     Mondják, hogy az Cupídó;
     Én nem tudom, ki légyen,
     Nem esmerem nevéről;
     Elég, hogy ég melyemben
     S olvasztja nagy tüzével:
     Szemlátomást betegszem
     És már alig lehellek.

Tegnap leszálla csendes
     Cseppekkel egy esőcske,
     Megáztatá az erdőt
     És a mezőt vizével:
     S ím, a beteg virágok
     Mindjárt feléledének,
     S a hervadó levélkék
     Új életet kapának. -

Óh, vajha énreám is,
     Az én alélt fejemre
     Egy ilyen éltető víz
     Hűs cseppje harmatozna!