Csokonai Vitéz Mihály

Egy rózsához

Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
     Mint te, olyan rózsaszál;
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
     Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
     Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
     Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére.
     Látta és irígykedett,
Hogy pirosló lába-vére
     Képeden büszkélkedett.

Hófehér tekintetednek
     Hajnalán nyílásba jött
Rózsaszálacskák ferednek
     Tiszta téjhabok között:

Szűz mellyed fehér ölére
     Ők is úgy mosolyganak,
Mint mikor rózsák tövére
     Gyöngyvirágot raktanak. -

Rózsa vagy te, rózsa lészel,
     Rózsa még a selymed is:
Jaj, de bezzeg kínra tészel,
     Hogyha van tövisked is!

Rózsa! engedd, hadd heverjek
     Éltető bokrodba már,
S édes árnyékodba nyerjek
     Fészket én, rideg madár.