Csokonai Vitéz Mihály

Esdeklés

Csendesítsed szíved háborúját,
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
     Mert ez bokrosítja,
     Fellegként borítja
Mindkettőnknek búját.

Oszlass széjjel minden kétességet,
Nem találhatsz bennem színességet.
     Holtig fog szeretni,
     Aki még tettetni
Nem tud szívességet.

Kincsem! érted mindent megtagadtam,
Szívemet már csak tenéked adtam.
     És ezt főldre s égre
     És minden szentségre
Sokszor felfogadtam.

Oly erősen szívemen visellek,
Hogy csupán csak éretted lehellek,
     Sokszor még mostan is,
     Csendes álmomban is
Csókollak s öllelek.

Nem lehet hát itt gyanús az elme,
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
     Látja ezt az ég is:
     Mért hideg hát mégis
Szívednek kegyelme?

Adj kegyelmes választ hív rabodnak,
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
     Bétőltője lészek
     És mindent megtészek,
Ami kell magadnak.

Így kötözzön öszve Ámor minket,
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
     Élesztgesse csókkal
     S több szerelmes szókkal
Esküvéseinket.