Csokonai Vitéz Mihály

Görög úrhoz

     Meghólt egy haza embere,
Meghólt, és idegen por fedi Bécs alatt
     A fáradt Kerekest: jövel,
Gyászos Melpomené! s éjjeli sípodon,
     Jajdíts bánatos éneket.
A buzgó hazafit zengeni szent erény.
     Ah, jó szíve, magyar tüze,
Közjóért pihegő lelke, serény esze,
     Ah, érette esenkedő
Népünk mind kicsinyek voltak az ég előtt.
     Meghólt! s jókori fátuma
Minden jámborokat búba meríte bé,
     S főként tégedet, óh Görög!
Óh, bajtársa s igaz Dámona őneki,
     Űlj sírjára, hazámfia!
S gyászolván, keseregd tiszta barátodat,
     Én, mert szívbeli bánatod
Megnémít, ki fogom zengeni síralmad.

1802