Csokonai Vitéz Mihály

Kazinczyhoz, mikor kiszabadúlt

Hogy Orpheus, kit a halál fiának,
Az őrebtől felfaltnak gondolának,
S barlangjaikba jajgatának
Hebrus szelíd leányai,
Véletlen a kies Haemus hegyére
A poklok félelmes torkából,
Plútónak zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
     Örűltek a folyamatok,
     Örűlt minden part és sziget,
     Örűlt hegy, völgy, mező, liget,
Örűltek a vadállatok;
Főként Eumolpus, a tanítvány,
Bús húrjait feligazítván,
Zengette őtet énekén
És úgy örűlt: mint Néked én.

1801. június