Csokonai Vitéz Mihály

[Laura, még ingó kegyelmed]

Laura, még ingó kegyelmed
     Tiszta szívemhez hajólt,
S alva tartott szép szerelmed:
     Boldogabb nálam, ki vólt?

Jaj, de bezzeg elfutának
     Régi kedves napjaim,
Búra, gyászra változának
     Tűneményes álmaim.

Érzem: a leányi elme
     Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más nyalánk szerelme,
     Mint Zefir, körűlte leng.

Néked is, szép rózsaszálam,
     (Szád s szemed tagadja bár)
Kedvesebb kezd lenni nálam
     Egy enyelgő lepke már.

Karja könnyű, csókja édes -
     Ah, ne higyj! bizony megejt:
Máshoz áll el a negédes,
     Öszvecsúfol s elfelejt.

Én pedig, mintsem szavamban
     Tégedet csúfoljalak;
Szánlak inkább és magamban
     Megbocsátok, gyöngyalak!