Csokonai Vitéz Mihály

Lillához távollétemben

Lilim! csoport öröm között
     Tőltöm most éltemet.
Szívembe bú nem kőltözött,
     Nem rág az engemet.
Sem könnyeket nem hullatok,
Sem nem sohajtok, jajgatok.

A szent barátság csillaga
     Egemre felderűlt,
A tiszta boldogság maga
     Felkent fejemre űlt:
De kedvem egybe sem lelem,
Mert nincs az én Lillám velem.

Ha nincs az én Lilim velem:
     Mi nékem a világ!
Sokszor magamban képzelem,
     Hogy a halál kivág.
Az élet édessége mi?
Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.

A szem, fül és egyéb tagok
     Múlathatnak talám:
Igen, de szív nélkűl magok
     Gyarlón örűlnek ám.
Tudod pedig, szép rózsaszál!
Szívem csupán tenálad áll.

Te bírod, óh tudod magad,
     Szép Lilla! szívemet:
Azért te is helyette add
     Cserébe szívedet.
Enyím maradjon semmi sem,
Csak a tiédet add nekem.

De mit könyörgök íly nagyon
     Galambi szívedért?
Úgy-é, hogy az nálam vagyon
     Cserébe szívemért?
Nohát, ha megvan, ami kén':
Többé nem is terhellek én. -

Ha már enyím az, akié
     Vagyok, szólj, Cipria!
Olyan szerencsés több van-é?
     Van-é? s ha van, ki a'?
Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt
Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!

Ne szólj te erről senkinek,
     Mi nem szólunk, mi se;
Hogy a világ irígyinek
     Vakúljon a szeme.
Mi majd, ha boldog célt lelünk,
Tenéked oltárt szentelünk.

Én téji versbe foglalom
     Érzékeny éneked,
S mellettem e szép angyalom
     Hárfázni fog neked:
Így kötnek öszve új csomók,
S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!