Csokonai Vitéz Mihály

Megkérlelés

          Hogy Mancával
     Jártam egyszer így:
Mért pörölsz oly nagy csatával,
     Mért vagy oly irígy?

          Ő is édes
     És negédes ám.
Ő is, mint te, egyet inte,
     Rám tekinte, rám. -

          Engedelmet!...
     Gyenge volt e szív:
Nem cserélt azért szerelmet,
     Hív fog lenni, hív. -

     Drága lélek!
     Jöszte - jöszte bé;
Csak teérted s benned élek -
     Elkerűlhetsz-é?