Csokonai Vitéz Mihály

Melitesz Rozáliához

Melitesz

Ah, szép Rózsim! óh, istenek,
     Már a mezők zőldellenek,
     Csak meg ne érkezne
     A Tavasz bár.

Óh! egek, mit tégyek,
     Végbúcsút hogy végyek!
     Elmégyek örökre,
     Angyalom, már.

Rozália

Ah! Melitesz, bár mindenek
     A tavasztól zőldellenek,
     De e hív beteg szív
     Mord telet vár.

Óh, egek! ölellek,
     Csókokkal tisztellek,
     Nem lellek fel többé,
     Angyalom már.

Melitesz

Bár most megszűnnek,
     De el nem tűnnek,
     Ah nem, bennem
     A régi jók.

Hívséged becsét
     Védje, mint pecsét,
     Hívem, szívem!
     E végső csók.