Csokonai Vitéz Mihály

Szerelmes fogadás

Mért epeszted bánatokkal
     Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
     Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
     Tégedet?

Drága kincsem! csak te bírod
     Szívemet,
Míg örökre puszta sírod
     Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek,
     Hívemet.

Csak te is hívedre nézzél
     Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
     Szívesen.
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
     Csendesen!

Jer, tekintsd meg e virágos
     Kerteket,
Hol bocsát a hold világos
     Színeket.
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
     Verseket.