Csokonai Vitéz Mihály

Ván, vén

Vőfi.

És pedig az én uram Kajos István,
A Szentlélek felbuzdítván
     S szándékát a szent házasságra vetvén,
     Dombi Pandát megszeretvén,
Becsűletes szüleitől megkapván,
Véle a minap felcsapván,
     Ma, mint a vereshagyma, megesküdvén,
     Estére mellé feküdvén,
Szent lakodalmat evégre csinálván,
     Egy kis kollációra,
     Egy darab pecsenyére,
     Borra egy kancsóra,
     Táncra kufercesre
Kelmedet is invitálván,
     Hogy a több frekvencia elérkezvén,
     Jelenjen meg örvendezvén,
Engem kűldött szűz jóreggelt kívánván. -
Ejnye, be sok jeles vén, ván!