Csokonai Vitéz Mihály

XXI. ének

Nyúgodalmam tolvajnéja!
     Szánd meg szenvedésemet,
S hidegséged, mint egy héja,
     Ne tépje úgy szívemet.

Már egészen elhervadtam,
     S éltem is majd útálom,
Kínjaimban elsorvadtam,
     Közelít a halálom.

Nincs békesség tagjaimban,
     Oda csendességem is,
Ily szörnyű vad kínjaimban
     Majd elhagyott eszem is.

Óh, jaj, szánd meg szenvedésem
     S ne tápláljad inségem,
Törűljed el könnyezésem,
     S add vissza csendességem.