Csokonai Vitéz Mihály

XXVI. ének

Akit ketté fűrészelnek,
     Avagy forró olajban
Elevenen megferesztnek,
     Vagy fúrnak az agyában;

Kinek fene eszi tagját,
     Minden ina elszakad;
Kinek köszvény rágja csontját,
     Keze-lába elszárad:

Noha nagy kín és szenvedés,
     De hogyha a szerelmet
Mérjük hozzá, időtöltés,
     Főképpen az enyimet:

Nincs több oly kín az ég alatt,
     Mint mit érted szenvedek,
S tán ez a kín el is alat,
     Ha mégsem reménylhetek.