Dsida Jenő

A költészet

Látlak, amint mégy, s nem tudod: mi vár?
Nincs már gyürűd, és nincs már diadémod,
s rongyokba bújva nyögöd, elalélok,
és minden kincsed egy törött gitár.

Virágoztál sok hősi ivadékot!...
Virágot, múltat lenyelt a hinár,
magános élted undorult sivár,
és vándorolsz, mint koldus-ivadékok.

Romos utakon nyugalomért esdve,
bús hangszered a párnád minden este,
nappal dalolsz a korcsmák ajtaján.

Kiknek nyújtottál nektárt hajdanán,
a rég-halottak borzadozva néznek,
szegény, alázott, megtiport költészet!

1924. okt. 2-án