Dsida Jenő

Lámpákat gyújtok

Lámpákat gyújtok néptelen városomban.
Te látod messze az apró piros és zöld
és sárga lángokat, próbálod megérteni
őket, de nagyon messze vagy. Legszebb
házamban vetettem ágyat neked, illatos
vizet öntöttem a korsókba és a tálba.
Te nem ismered ezt a várost, nem tudod:
mi van benne és mi hiányzik.
Minden, amit mondok, vagy teszek:
egy-egy lámpa az irdatlan messzeségben.
Szánalmamat elébed küldöm az országútra,
számolja, számolja a kilométerköveket
s egy útmenti bozótban alva talál.

1929