Dsida Jenő

Szellemi alkonyodás

Egy sötét vadállat
Erdőszélén csendbe roskad.
Elhal a dombon az esti szél.

A rigó panasza elnémul,
És nádcsövekben hallgat az ősz
Szelíd fuvolája.

Fekete felhőkön
Mákonyittasan bolyongod át
Az éjbe borult eget,

A csillagok tavát.
Nővéred holdsugár-hangja mindegyre átzsong
Szellemed éjszakáján.