Dsida Jenő

Velencei szonett

Gőgös Velence oly kihalt: a téren
zenétlen csönd, a báli fény kilobbant.
Ódon kapuk lépcsőzetére, roppant
márványokon a hold suhan fehéren.

Okeanost ríkatja a kanális.
Ő futna örökifjú szenvedéllyel
s menyasszonyát csókjával öntené el,
de a falakra loccsan zúgva máris.

A városon temetők csöndje trónol.
Szent Márk, a századokból itt maradt, agg
remete éjfélt kongat a toronyból.

Szibillák nyelvén, mély, bongó szavaknak
ütemén mondja, mit mélázva gondol:
"Fiam, a holtak - holtak is maradnak!"