Illyés Gyula

ELFORDULSZ...

Elfordulsz, - a sík táj, a tenger fölissza
      lágy alakod, orcád,
s ragyog az ég. Fölém száll egy darab tiszta
      antik Görögország.

Az árnyék millió cserepe az éjnek,
      szétszórva a tájba -
Villog két színével a kétszínű élet,
      akár a sakktábla.

Megértem a játszmát, - csapdaként a kocka
      gyanús valamennyi.
Lesik az istenek, ki bukik a rosszba,
      lehet-e nevetni.

Nem mozdulok. Tudom, hogy sohase látlak
      e tünde világban.
S tudom, férfimód az lenne megoldás csak,
      hogy szemem kivájjam.