Illyés Gyula

KÁRHOZOTTAK ÜDVE

Megvolt a boldogság. Meg, ez. Ámulhatunk.
S rágyujthatunk.

Halandókká váltunk megint.
Kicserélhetjük észleleteink,
eznapi elveink,

erről meg arról, még arról is: "meghalunk!"
vagyis, hogy mit rejt a jövő.

A még emberevő
szív, lám, no lám, szelid -
vad-odujából kileselkedik.

Össze is ismerkedhetünk hát egy kicsit,
amíg az édenkerti ős üzem
valami maradék
anyaga halkan tovább működik
testünk bűntelen rejtekeiben.

Míg összegyártanak a hormonok
egy kis isteni kedvet arra, hogy

testünket egymással falatva
égbe szálljunk egy ujabb pillanatra.