Illyés Gyula

KONGRESSZUSI ZÁSZLÓK

Vihar előtt Mentonban

Zászlók nyelvelnek - glédába kiállva -
      dühödten ötven ország zászlai!
   Színeit csattantva kiáltja
igazát Izland, Japán, Szuomi!

Bent, hol a küldöttek vitáznak,
      hatalom fémjelzi a szót.
Oromzatán a márványmívű háznak
   egyenrangúak ők, a lobogók.

Egy sorsúak. Egy szél vezényel
      - jobbra át, balra át! -
el-eltakartatva Chilével
   szomszédját, Nagybritanniát.

Típus rúdon ráng a más-más hazákat,
      egy szenvedélyt valló szövet
(függetlenül, hogy ez, az hányat
   gyújt - halni bár! - szívet).

"Bot és vászon, bot és vászon - de odafent se
      csak bot s vászon! - ha csap a szél,
pünkösdi nyelvek tüze felesel, - beh
   bábelien beszél!

De bábeli-mód is mit mond az az ádáz
      dadogás? Vágy, vágy, mennyi vágy,
hogy mégis közöset mondjon a más-más
   ajku világ.

                         *

...Keresi a szem, köztük-e amely
      kamasz szivünknek sugdosott,
Sokaknak mindegy, ott van-e.
   De senkinek, ha nincsen ott.