Illyés Gyula

VADAK ETETÉSE

EGY POLITIKUSNAK

Jellem, erő, jó ész (mint mondják, isteni szikra)
   Kell csak a próbához: lesz-e író valaki.
Nép-becsapás, köpönyeg-csere, hátba-döfés -: remekelned
   Ebből kell teneked, hogy csak a céhbe bejuss.
Honszeretetre te mersz minket kitanítani? - Ejha!
   A szavazat mellé, nézd, ne kivánj szavakat.
Nem teszed ablakközbe az oklevelet, ha mi írjuk:
   Szakmádnak máris mennyire mestere vagy!

EGY AGGODALMASKODÓ FŐÚRNAK

Izgatunk? Nekem fáj legjobban, hogy téged,
S nem szabadságharcra igábatört néped!

MINDENÁRON MINDEN-ÁRON ÍRÓ

Célod eléred még: megmozdul a "bamba" magyarság;
   Észre vesz! - és diszkrét ujjal a földre pöcint.

NÉPIESEK ÉS URBÁNUSOK KÖZT

Két kulacsom
Váltogatom,
Kortyolgatom is, ha kérded,
Ebből ürmöt, abból mérget.

SZÖRNYŰ FEGYVER

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.

EGY NÉPFINAK

A Puszták Népe szerzőjének

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal
   Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!