József Attila

A KANÁSZ

Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
  Orrukban csak magyar mód
  csillog egy kis aranydrót.

Van egy pösze kis malacom,
fővárosi grófkisasszony.
  Sóhajtott is egy ízbe,
  nézi magát a vízbe.

Van nekem egy oly kis kanom,
szelid szóra kezes nagyon.
  Az ha fogja s egyet túr,
  a kőkastély felfordul.

Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
  Azt ha fúvom, hull a makk,
  a fák táncra állanak.

S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
  Réz a nyele, szikrázik.
  De sok szoknya megázik!

1932