József Attila

A SZIGETEN

Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben -

Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...

Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben.

Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen.

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, -
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek,

csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar

zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom!

Barna szmokingban huzták a zenészek -
de kinek huzták? melyik nép a részeg?

Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.

Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?

1934. júl. 21.