József Attila

Aron CotrusGyárban

Társam a fene robotban,
nem züllhetsz el már te se jobban...

mi az urak börtöne ama pokol
katlanához, amelyben olvadozol?...
a vérveritékes napszám bére
alig elegendő kenyérre...

gyúrod, vered a meleg acélt,
a mágnásokért, a nagyurakért...
sujtsz... s úgy marja a szikra-ragya
robotod óráin testedet,
     mint az áztatott kötelek
     és mint a puska agya...

mint egy pokolban vergődsz s elalélsz
vörös szikraesőben pesti
és bukaresti
ocsmány és hasas urakért,
herékért, kik a te munkádból s a te vak
alázatodból palotákat emelnek
maguknak a Dombovicánál meg a Duna mellett...

törnéd a törvényt, ontanál vért, - bármihez is láss,
nem süllyedhetsz mélyebbre sohase... pajtás!