József Attila

AZ ÖRÖK POLYPHEMOS

Kemény Sándornak

Polyphemos hajdan mögötte mind,
Ha mélaszáju emberekre bukkant
A fáraó előtt egy szó se mukkant
S hallgatva bujt el szent mögötte mind.

Középkor. A világ egy szeme int,
Császár, vagy pápa s várakban, odúkban
Hízelgők nyelve lyukat fúr urukban
És napjainkban hódolnak megint.

Az úr ha jön, szőnyeget, zászlót s ingó
Pokrócot minden ablak ő felé hoz,
Igy üdvözölsz kilógó fakult nyelvvel

Mikor combom ugy reng, miként a hintó
S reád kacsint belőle sárga szemmel
A rőtszakállu, roppant Polyphemos.

1924. jan. 9.