József Attila

EGERES

Megy a mező, mint a viz.
Cincog a fűszál is.
Egér lett a búza is,
Egér a bogár is.

Egymás vállán kis kezük,
Táncra kerekednek,
Fölrugják az életünk
Arany porfellegnek.

Nyüzsög, izog, föltolul,
Ráncolódó bunda.
Akasztotta fene úr
Ide a nyakunkba.

Szegény paraszt reményét
Megeszi a kórság,
Tántorodó kéményét
Megüti a grófság.

1930. ápr.