József Attila

George TalazA sas

Az éjjel a folyó kiáradt medriből,
az éjjel sírtam, mint a gondok betege,
az éjjel egy halott sast hozott az ár elő
és mint a lágy habot, kapunkba lökte be.

Vér és iszap tapadt a szárnyain. Bevágta
pántos kapunkba - ő érezte, hogy a fény
szeméből már kihagy és mintha ott a sárba'
vergődött volna még a tócsa peremén.

Mintha vonta volna, hogy szálljon el, az ég,
vagy mintha szédítő magasságokba lengne,
vasszárnya ráfeszült a földre. Egy marék
agyagföld annyi nap fényét eltömte benne.

Az éjjel vihar volt és sírás éjjele.
Nem szóltam, hogy egy sast leltem kapunkba halva.
Pedig fölharapták a kutyáink hajnalra
és aztán nem tudom, hogy mi történt vele.