József Attila

JÖJJ TESTVÉRKÉM

Jöjj, testvérkém, atyánk, a bujdosó Nap,
A távol falujába ballagott.

Kigyujtják hamvas üvegét a Holdnak,
A méla égi templomablakot.

Fészkében ring a száz ujjongó fecske,
Szívemben minden mámoros szavad.

Reszket, mint ujjunk, mind a levelecske
S a rög a röghöz csókosan tapad.

Mint fénybogárka almabimbó szirmán,
Tejbőrödön szemem úgy tétováz.

Jöjj kedvesem, tested lelkembe innám
S az illatos mennybolt a nászi ház.

Az est sötét báránya ballagóba,
S feketébb hulló selyemgyapja már.

És szőke hajad sárga-rózsadombja
Fülledten csókom harmatára vár.

Változata a Rög a röghöz.