József Attila

Josef HoraKönyvek az asztalon

Az ijesztő lét sülyedt árnyain
     bujt versek ti, sok gyengéd költemény,
     Novalis, Heine, Szergej Jeszenin,
     betük, melyekből húr csillan elém.

Édes beszívni vihart, elmulást,
     tavasz langy rögét széttörni a kézben,
     látni kezek fejét és lángírást,
     s bürökpohárért nyulni a sötétben.

Kicsengő hegedük hárma; inog,
     remeg az éj, sóhajtván,
     angyal szárnya suhog
     fekete csönd s virágok hantján.

Édes beszívni zenét a sötétbül,
     összetett kezeket, vér folyik rajtuk.
     Édes érezni, nyakunkon mint hül
     három szép, irgalmas kardjuk.