József Attila

JUT AZ EMBER

Jut az ember két virághoz
egyik jön a kalapjához
a másikat odaadja
mindakettőt elhervasztja

nekibúsul hídon ballag
fölszól a víz - le nem csallak -
s ő valamijét beejti
aztán azt is elfelejti

nevet s vacog - esteledik
vizen a hab sebesedik
karjára dűl el is alszik
de csak jobban sötétedik.

1926 nyara