József Attila

KÉT VERS

K. S. † tbc-ben

Elsirattam - sírni szabad -
legjobb, sánta elvtársamat.

Kevés jó csók volt a fején:
harcos volt és cipészlegény.

Dolgozott is, hallgatott is,
mikor örült, topogott is -

nem csinál már több lábbelit,
szeretőt is talált pedig,

harcos volt a teste-lelke,
díszt: sortüzet érdemelne.

A három kovács

A három rettentő kovács
halottunk sírjánál megáll -

az egyik tüzet fújtató,
hogy meg ne hűtse a halál.

A másik tüzes, százkilós
abroncsból glóriát csinál, -

szoknyában van a harmadik,
izzó gyereket kalapál.

1928 eleje