József Attila

KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM

Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló
s most hüvelyében rohadt borsó:
Fekete szemei peregnek.

Oh kínos, szögletes mulásom!
Perccel nyelődő pusztulásom!
Számban halálok keverednek.

Oh égbolt csontos tisztasága!
Éhen halottak fagyossága!
Tettembe vetett bizalommal!

Mig gőggel fortyog sokak babja,
milyen meredt az ábrázatja
hunyor nélküli nyugalommal!

Vonom-viszem a téli mennyek
együgyü fényét kedvesemnek -
szerelem volt a végességem.

Tapogathatnak kézen-lábon,
vas vagyok én már a vaságyon
s szerelem lesz a békességem.

Változata a Zuzmara.