József Attila

Mihail CruceanuAz ősz az uccán

A puszta uccán három sárguló nő
rongyokban átlép, a nedves hideg
hangja nógatja őket s érdesebb
ütemével a lombban ingó szellő.

Az egyik szólt: - Lám, itt az ősz! A lelkem
olyan nehéz, hiszen még mit remélne?
- Ősz volt az is, mikor szeretni mertem.
S rátette sárga kezét a mellére.

A másik meg: - Az ősz még beteggé tesz!
- Már csak emlékszem forró két karomra.
- Nehéz a testem.
     S fonnyadó kebléhez
aszott kezecskéjét köhögve nyomja.

S a harmadik, tünődve, így beszélt:
- Ősz jön, halál jön!
     S hallgatott. Búcsúzva
hajukhoz ért a játszi holt levél.
A testükön melegedett a szél.
Egy gondolattá változott az ucca.