József Attila

NYÁRI DÉLUTÁN

Cseveg az olló. Néne
  nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
  is látni, ásitott.

Rádió nyüzsög. Szárnyak
  dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
  a puha füveken.

Az idő semmit játszik,
  langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
  hogy remeg a virág.

Én sem tudom már régen,
  alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
  szép fehér abroszon.

Az eget is a tájon
  vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
  ül, a földieper.

Boldog vagyok? A kedves
  mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
  egy vak tehervonat.

1935 nyara