József Attila

Petr BezrucLeonidas

Thermopyle szorosában, biztos
kárhozattal szemben,
- a barbárok hada félkörben előlépett -
árulóval a hátában
állt Leonidas.
Tìšín párkánya előtt, az Olza partján
állok én.
Száz kelevéz, száz kard nyúl kebelem felé,
ezer leselkedő szem villog fáklyaként,
homlokomon vér csereg, vér folyik szememből,
vér ömlik nyakamból, mellemből árad a vér,
kezemre piros Niagara zuhog -
itt állok pipacsok végtelen tengerében;
vörös füst emelkedik a földtől az égig,
vagy talán az ég eresztett piros függönyt a földre?
Minden piroslik. Sisakom szemembe húztam,
vörös a dárda, a kardok vörösek,
vörös lovon hátul öt lovas -
ismerlek benneteket, grófok, ismerlek, hercegek, ismerlek,
ott ime Xerxes, Xerxes bíborban! -
Mit súg kíséretének, mit emelnek a földről,
mi zeng, mi recseg, mi zúg a fülemben?
Verjen meg az Isten, megint át akarsz kelni a Boszporuson!
Elvágták hátulról lábam inait
- a lengyeleknek eszébe jutott a pun dac -
a vörös angyal megsímogat, kezemből földre hull a pajzs,
Tìšín előtt állok,
átdöfött oldalammal a Gigulára támaszkodom,
amint a törvény meghagyta nekem.